#1.

Hazafelé tartottam zenét hallgatva, és közben lejátszódtak az eddig megtörtént események képkockái a fejemben. A zene ütemére haladva egyre gyorsabban lépdeltem előre, észre sem véve az elém hirtelen beforduló piros autót. Ijedtemben hátráltam néhány lépést és azonnal kitéptem a fülhallgatott a fülemből. Egy magas vékony, szőke hajú srác szállt ki a kormány mögül és vigyorogva végigmér. 

- Te vagy Elena? - nézz mélyen a szemembe. 

- Igen. Miért? - nézek vissza rá értetlenül. Hirtelen minden elmosódott körülöttem, a homályt pedig éles napfény váltotta fel.

- Csináltam palacsintát. - egy ismerős hang, Josh.

- Adj, kérlek 10 percet. - dünnyögtem félkomás állapotban.

- Oké, már 11 óra van. - szólaltam meg miközben kifelé haladt a szobámból.

Megálmodtam azt a fiút, akiről eddig csak hallottam. De neki barátnője volt, és sok lány szívét megdobogtatta, biztos szép külsője lehetett, viszont a szépfiúk a vékony divatos lányokat szeretik, én pedig kilógtam a sorból. Nagy sóhaj kíséretével felkeltem az ágyamból és

- Mész ma valahova? – kérdezte a bátyám.  

- Igen, találkozok néhány barátommal délután. - válaszoltam.

- Adam ma átjön segíteni. - egyből lényegre tért.

- Szólj, ha már elment, és haza jövök. - tereltem viccesre a témát.

- Mi bajod van vele? – nézet rám furán.

- Semmi kedvem egy tipikus beképzelt "helyes" bunkó, sráccal találkozni. Van elég kint az utcán is.  panaszoltam el magam.

-  Még nem is találkoztál vele. - védte meg Adam-et.

- Elég volt annyi amennyit róla meséltél.  - sóhajtottam fel és elindultam a bejárati ajtó irányába.

- Mikor jössz? - kiáltott utánam.

- Nem tudom, majd írok. Szia. - köszöntem el, megsem várva a válaszát, bezártam magam mögött az ajtót.

 'Pár nappal később' 

- Felsem hívod a szobádba? - kérdezte anya.

Nem válaszoltam. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni kérdését, hiszen ha nem válaszolunk valamire, az is egyfajta válasznak minősül. 

- Hívd már fel szegényt, most itt álljon? - halmozz el újabb kérdésekkel. 

- Ha akar, feljön.  - feleltem.

- Elena, te milyen lány vagy. - nézett rám vérben forgó szemekkel, mintha embert öltem volna. 

- Menjetek fel nyugodtan a szobába beszélgetni. - és újból megszólalt. Adam-nek nem is kellet több motiváció elindult felfelé haladva a lépcsőn.

 Akkor még érdekelhettem őt, valószínűleg tetszettem neki, lehet többnek gondolt engem egy mostanra meg  én vagyok az egyik barátja a sokközül, csak a nevem más, Elena.  

Lefeküdtünk, illuminált állapotban voltunk, de ő egész este nem engedett el maga mellől, mintha attól félne, hogy  egy álomfoszlány vagyok, amely egy idő elteltével megszűnik létezni. Az, hogy nem aludtam jól az nem elég jó megfogalmazás, semmit nem pihentem. Olykor csukva, olykor pedig nyitót szemhéjjal gondolkoztam az imént történteken. Utáltam magam érte, hogy képes voltam megtenni. 

Pár nappal később pedig kiderült, bizony nem akar tőlem semmi komolyabbat. Tudomásul vettem, viszont szívesen tudatlan állapotban maradtam volna, afelől a tény felől, hogy ő még szerelmes, és mindent eldobna azért a lányért. Fájt? Igen. Picsába a Friend Zone-al.

Elkövettem még egy hibát, egy olyan fiúnak az ajtaján kopogtattam, akivel közös múlttal rendelkezem. 

- Hát te? - lepődik meg.

- Bejöhetek? - kérdeztem zavartan.

- Persze, baj van? - kérdezi aggódó hanggal. 

- Azt hiszem. Van alkoholod? - kérdezem remegő hangszínnel. 

- Nálam mindig van. - mosolyodott el és elindult a konyha felé én pedig követtem őt. 

'Pár óra múlva'

Közeledni próbált, de ellöktem.

- Ne legyél már prűd. Nem ezt akartad? - hőkölt fel.

- Normális vagy? Nem. -  szólaltam meg hangosan. 

- Ő úgysem szeret téged. És legyen egy jó esténk. - próbált rávenni, hogy lefeküdjek vele. 

- Nem. Én szeretem őt, hiába nem is tudja. Hiába nem vagyunk együtt. Akkor sem tudom ezt megtenni. - rántottam vállat és elindultam az ajtó felé. 

- Haza sem fogsz találni ilyen későn. És részeg is vagy. Aludj legalább nálam. - nem adta fel. Válasz gyanánt becsaptam magam mögött az ajtót. Igaza volt, hogy a szervezetem tele van alkohollal, de ott sem maradhattam. Elő vetem a telefonomat a zsebemből és tárcsáztam, a legjobb barátnőmet, Rose-t. 

- Igen? - harmadik csörgésre sikerrel jártam. 

- Át tudok menni most hozzád? - kérdezem bizonytalansággal teli hangon.

- Te ittál? - kérdez vissza meglepetten. 

- Nem. - kuncogok.